Szabadidősport vagy versenysport?
Mi a különbség?
A szabadidősport és a versenysport közötti különbség elsősorban a célban, az intenzitásban és a szervezettségben rejlik. Míg a versenysport a teljesítményfokozásról és a versenyzésről szól, addig a szabadidősport elsődleges célja a kikapcsolódás és az egészségmegőrzés. Az edzések jellege, intenzitása, valamint a versenyek gyakorisága és szervezése is jelentősen eltér a két forma között.
Saját tapasztalat és a szülői döntés dilemmája
Nálunk a gyerekek szabadidősportból lassan és észrevétlenül csúsztak át a versenysport világába. Mondhatnám, hogy nem volt más választásunk – de mindig van.
Szülőként óriási befolyásunk van arra, hogy a gyerek mit és hogyan sportoljon. Amíg nem tud önállóan közlekedni, addig mi döntünk: mi visszük, mi szervezzük, mi tartjuk életben a rendszerességet – és ezzel együtt mi viseljük a döntés terhét is.
Több családot is ismerek, akik tudatosan megmaradtak a szabadidősport szintjén. A gyerek heti két-három alkalommal eljár edzésre, és ez mindenkinek megfelel: a szülőknek, akik munka és testvérek mellett ennyit tudnak vállalni, és a gyereknek is, aki pont ennyire tud elköteleződni.
De hogyan döntsük el, hogy gyermekünk számára a versenysport vagy a szabadidősport a legjobb választás? Nézzük meg, milyen szempontok segíthetnek abban, hogy a sport öröm maradjon – akár verseny, akár szabadidő formájában.
Két főszereplője van ennek a döntésnek: a szülő és a gyermek.
Kettejük között kell először tisztázódnia, hogy milyen irányba érdemes elindulni – a szabadidősport vagy a versenysport felé.
A gyermek oldaláról érdemes megvizsgálni, mennyire szereti az adott sportágat, képes-e hosszabb távon elköteleződni mellette. Fontos kérdés az is, milyen a személyisége: kitartó, versengő, mozgékony típus, vagy inkább a játékos, közösségi élmény motiválja?
A másik oldalon pedig ott áll a szülő. El tudok-e én is köteleződni mellette – nem csupán néhány hétre vagy hónapra, hanem évekre előre? Képes vagyok vállalni a versenysporthoz kapcsolódó logisztikai, anyagi és időbeli terheket a munka és a család mellett?
Egy kis segítség a döntéshez. Melyik sportforma illik jobban a gyermekhez?
|
Szempont |
Versenysport |
Szabadidősport |
| Motiváció | Célorientált, szeret versenyezni, megmérettetni magát. | Inkább az élmény, mozgás, közösség motiválja, nem a teljesítmény. |
| Személyiség | Kitartó, küzdőszellemű, fegyelmezett, jól tűri a monotóniát és a versenyhelyzetet. | Játékos, kíváncsi, szabad szellemű, kevésbé szereti a kötöttségeket. |
| Terhelhetőség | Fizikailag és mentálisan is jól bírja a rendszeres, intenzív edzéseket. | Mérsékeltebb terhelés mellett érzi jól magát, a pihenésre is szüksége van. |
| Érzelmi érettség | Tudja kezelni a versenyhelyzetekből adódó stresszt, kudarcokat. | Inkább az örömre és sikerélményre van szüksége, érzékenyebb a nyomásra. |
| Családi háttér | A szülők tudják vállalni a rendszeres szállítást, versenyeket, magasabb anyagi és időbeli ráfordítást. | A szülők inkább a mozgás örömét, egészségmegőrzést szeretnék támogatni, rugalmasabb keretek között. |
| Cél | Teljesítmény, eredmény, fejlődés, akár sportkarrier. | Egészségmegőrzés, mozgáskultúra javítása, stresszoldás, életmód javítás |
A fenti táblázat nem besorolás, hanem iránytű. A gyerekek fejlődése során a motiváció, a terhelhetőség és a személyiségjegyek is folyamatosan változhatnak. Ami ma még szabadidős szinten ideális, az néhány év múlva akár versenysport irányba is elmozdulhat – vagy éppen fordítva. Éppen ezért a döntést nem érdemes „örökre” meghozni.
Az edzők szerepe a szülői elköteleződésben
Az edzőknek nem elsősorban a gyerekeket, hanem minket, szülőket kell először megnyerniük. Hiszen a mindennapok szintjén rajtunk múlik, hogy a gyerek eljut-e az edzésre, időben ott van-e a versenyen, és megkapja-e a szükséges háttértámogatást.
Emellett fontos, hogy őszintén tájékoztassák a szülőket a gyermek alkalmasságáról: versenysportoló alkat-e, vagy inkább a szabadidősport illik jobb a gyermekhez. Ez a fajta szakmai őszinteség és kommunikáció sok félreértést, csalódást és konfliktust előzhet meg.
Záró gondolatok
Soha ne kényszerítsük a gyermeket versenysportba, ha nem érzi magát alkalmasnak rá; a sport akkor lesz öröm és fejlődés, ha a gyermek motivált és szívesen vesz részt benne.
Egy ponton túl nemcsak a gyerek, hanem mi, szülők is „belépünk” a sport világába. Ahhoz, hogy jól döntsünk, nekünk is el kell tudnunk köteleződni az egyesület felé – jelenléttel, támogatással, és azzal, hogy a sportot beépítjük a család mindennapjaiba.
A legjobb döntés akkor születik, amikor a gyermek testi-lelki fejlődése és a család lehetőségei egyensúlyban vannak – így válik a sport hosszú távon is örömforrássá.
