Miért válasszuk a taekwondot?

Miért válasszuk a taekwondot?

A taekwondo nem csupán egy harcművészet, olyan készségeket és jellemvonásokat fejleszt, amelyek életre szólnak. Erről beszélgettünk Böröczi Botonddal, az UTE Taekwondo szakosztály utánpótlás edzőjével. A taekwondo kifejezetten az a sport, ami elmehet versenysport irányba, de ugyanakkor szabadidősportként is űzhető. Ráadásul családi sportként is működik, mindenki élvezi, és tényleg szerethető, kedves közösséget ad.

Ha meg kellene fogalmaznod, miért érdemes ezt a sportágat választani gyerekeknek, mit mondanál? Milyen készségeket fejleszt, milyen értékeket ad?

Böröczi Botond: A taekwondo önmagában is rengeteg értéket hordoz: fejleszti a tartást, a fegyelmet, a rendszerhez és a közösséghez való kapcsolódás érzését. Nálunk az egyesületben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a közösség legyen az első élmény, ami megszólítja a gyerekeket. Maga a sport – a taekwondo – kitartást, önfegyelmet és kiállást ad. Mivel küzdősport, a gyerekeknek meg kell tanulniuk odaállni a másik elé, és bíznia saját magukban, ami önbizalmat ad.

Fizikailag is rendkívül komplex: a taekwondo tele van keresztező, forgó és csavaró mozgásokkal, amelyek fejlesztik a koordinációt és az agyféltekék közötti kapcsolatokat. Egyszerre fejleszti a testi és szellemi működést. Sok olyan gyerek jár hozzánk, akik ADHD-sok, sőt, gyógyszeres kezelés alatt állnak, és bár máshol nehezen boldogulnak, a taekwondóban kiteljesednek. Amikor a párbajban helyt kell állniuk, akár tizenéves gyerekek is olyan teljesítményt nyújtanak, mintha olimpikonok lennének.

Az autizmus és más figyelemzavarok gyakran ijesztőként jelennek meg, pedig ha megfelelő figyelmet és törődést kapnak a gyerekek, sok mindenre képessé válhatnak. A taekwondo, és a közösség, amely körülveszi őket, segít feloldani azokat a korlátokat, amelyek más helyzetekben megkötik őket.

Milyen életkorban érdemes elkezdeni a taekwondot?

Böröczi Botond: Szerintem a taekwondo olyan sport, amit már kisgyermekkorban is el lehet kezdeni, de akár felnőttként is lehet magas szinten művelni. Versenysportolóknál persze előny, ha korán kezdik: hozzánk 4 éves kortól járhatnak a gyerekek, és már 7–8 évesen részt vehetnek kisebb versenyeken, házi bajnokságokon.

A később kezdőknek sincs elvesztegetett idejük, sok lehetőség van a fejlődésre, sőt, van olyan sportolónk, aki 50 évesen kezdte, és most, 60 évesen már a fekete öv felé tart. Összességében a taekwondo nemcsak fizikai képességeket és önbizalmat ad, hanem a közösséghez tartozás élményét, kitartást, fegyelmet, és rengeteg életre szóló értéket.

Mik a taekwondo kiegészítő sportjai?

Böröczi Botond: Amikor olyan gyermek jön hozzánk, aki mást is sportol nem azt mondjuk, hogy azonnal hagyjanak fel a korábbi sportjaikkal, hanem javasoljuk, hogy folytassák nyugodtan tovább. 4-8 éves korban sokat segíthet egy kiegészítő sportág az idegrendszer és a mozgáskoordináció megfelelő fejlődése érdekében. Nem arról van szó, hogy több vagy kevesebb edzést kell végezni, a sportok egymás mellett párhuzamosan is végezhetők.

A taekwondo nagyon jó kiegészítő sportágaik például a labdajátékok, mint a kézilabda,  a torna. A torna/szertorna különösen jó alapozó sport, mert fejleszti a mozgáskoordinációt, a fegyelmet és a testtudatot, így ezekkel a gyerekekkel gyorsabban lehet haladni a taekwondo edzéseken. Ebben a korosztályban tehát érdemes több sportágat is párhuzamosan űzni, mert a későbbi fejlődés szempontjából ez nagy előnyt jelent.

Amikor a gyerekek 9–11 évesek lesznek, ezeket a kiegészítő sportokat fokozatosan vissza kell venni, és csak egy sportra érdemes specializálódni amennyiben a versenyzést választják. Ekkor már a specifikus készségekre kell koncentrálni, hogy komoly eredményeket lehessen elérni.

Hogyan lehet felismerni, ha egy gyereknek tehetsége van ehhez a sporthoz?

Böröczi Botond: Edzői szemmel már kicsi korban észrevehető, ki ügyes a sportban, ki rendelkezik olyan adottságokkal, amelyek később versenyzővé tehetik. Edzéseken figyeljük a gyerekeket nap mint nap, és akiket tehetségesnek látunk, őket behívjuk plusz egy edzésre, amely már kifejezetten a versenyre, a küzdelemre vagy a formagyakorlatokra koncentrál.

Versenyeken, házi bajnokságokon is figyeljük, ki hogyan teljesít, és csak azokat viszünk tovább, akik valóban alkalmasak a versenyzésre. Fontos tudni, hogy a tehetség nemcsak fizikailag mérhető: van, aki ügyes a technikában, de küzdelemben fél, nem tud koncentrálni, vagy nem bírja a stresszt. Ezeket a gyerekeket is segítjük mentálisan, de soha nem kényszerítjük semmire, amihez nincs kedvük.

A taekwondo sokféle lehetőséget kínál: formagyakorlatokat, szaltókat, töréstechnikákat, küzdelmet. Így minden gyerek megtalálhatja azt a szeletet, amihez a legjobban vonzódik. Van, aki később bíró lesz, van, aki edzővé válik – nem kötelező mindenkit versenyzővé nevelni.

Ha egy gyerekben potenciált látunk, erről mindig tájékoztatjuk a szülőket, de nem sürgetjük őket. A folyamat lassú és fokozatos: először egy plusz edzést ajánlunk fel, és figyeljük, hogy a gyerek élvezi-e. Ha igen, akkor lépésről lépésre haladunk tovább. A szülőket is edukáljuk arról, hogyan tudják támogatni a gyerek fejlődését, és biztosítjuk, hogy ne alakuljon ki eredménykényszer vagy túlzott nyomás.

Fontos, hogy az edző, a szülő és a gyerek hármasa jól kommunikáljon. Az elején tisztázni kell, ki mit csinál, és mindenki a gyerek érdekében dolgozik. Így elkerülhetők a konfliktusok, és a gyerek fejlődése zavartalan marad.

A szülők bevonása is nagyon fontosnak tartjuk, rendszeresen tartunk hétvégi családi napokat, szülői értekezleteket, ahol a szülők szabadon kérdezhetnek, megismerhetik az edzőt, és betekintést nyerhetnek a gyerekek sportjába. Ez segít fenntartani a családias, támogató közösséget, és megkönnyíti a rendszer működését.

Az a célunk, hogy az edző, a szülő és a gyerek együtt dolgozzon, mindannyian a gyerek fejlődését támogassák, és a kommunikáció nyílt és őszinte legyen. Így mindenki megtalálhatja a saját szerepét, és a gyerekek a lehető legjobb környezetben fejlődhetnek.

Bár a taekwondo egyéni sport, mennyire számít a csapatszellem?

Böröczi Botond: Erősen csapatszellemű. Az egyéni sport sem úgy működik, hogy teljesen egyedül kelljen helytállni; a gyerekek mögött mindig egy komoly stáb és egy csapat áll. Természetesen a gyerekeknek vannak csapattársaik, akikkel együtt edzenek és járnak mérkőzésekre. Amikor viszont a harcot vívják, azt egyénileg kell megoldaniuk.

Az edzéseken is látszik, hogy szükség van egy társaságra: egyedül nem lehet teljesen fejlődni. Például a boxzsák nem ad visszajelzést, nem rúg vissza, míg egy edzőpartnerrel vagy csapattárssal együtt valódi tapasztalatot szerezhetünk. Ezért a küzdősportokban és az egyéni sportágakban is elengedhetetlen a csapat, amely támogat, motivál és segít a fejlődésben.

Ez nem csak a taekwondóra igaz: még olyan sportágaknál is, mint az öttusa, ahol a sportoló a versenyszámokat egyedül teljesíti, a háttérben mindig szükség van edzőre és csapatra. Az egyéni sportolók is egy csapatra támaszkodnak, amely visszahúzza őket, ha elbizonytalanodnak, és motiválja őket, hogy újra és újra edzésre jöjjenek. A társak és az edző jelenléte kulcsfontosságú ahhoz, hogy a sportoló kihozza magából a maximumot és sikeres legyen a versenyeken.

Milyen felszerelés szükséges a kezdéshez?

Böröczi Botond: A felszerelés nagyon egyszerű: egy kényelmes póló, egy kényelmes nadrág és egy pár lábbeli. Nincs szükség nagy beruházásra, így bárki könnyen elkezdheti ezt a sportágat.

Mi a legnagyobb kihívás a gyerekeknél, és mi a szülő szerepe?

Böröczi Botond: A legnagyobb kihívás a motiváció fenntartása és a nehéz pillanatok kezelése. A szülők logisztikai szerepe is fontos: oda kell vinni a gyerekeket edzésre, és hazahozni. De ennél sokkal fontosabb a támogatás, amit a szülő a motiváció fenntartásában nyújthat.

Gyakran előfordul, hogy a gyerek elfárad, kedve szegény lesz, vagy éppen nem látja az azonnali eredményt a tanultakból. Sokszor fél évbe vagy akár egy évbe is beletelik, mire a gyerekben beépül az a mozdulatsor, amit korábban tanult. Ilyenkor a szülő szerepe kulcsfontosságú: segíteni kell a gyereknek átlendülni a nehéz pillanatokon, motiválni, és emlékeztetni arra, hogy a kitartás meghozza a gyümölcsét.

Ez a támogatás nem csak a kisebbeknél fontos, hanem akár 16–18 éves korig is, amíg a gyerek nem hivatásszerű sportoló. Fontos, hogy a szülő ne kényszerítse a gyereket, hanem segítsen átlendülni a nehézségeken.

Az edző szerepe is fontos: ő látja a gyereket az edzéseken, ad visszajelzést, és segít a gyereknek, hogy a legjobb formáját hozza. De a nap 24 órájából a legtöbb időt a szülő tölti a gyerekkel, így a szülői támogatás hatása sokkal nagyobb. A családnak és az iskolának is össze kell hangolódnia a gyerek céljaihoz, különösen versenysport esetén.

Hány edzés van, ha valaki szabadidős jelleggel és mennyi az edzésidő, ha valaki versenysport jelleggel edz?

Böröczi Botond:

• Szabadidős sportolóknak: heti 2 alkalom, alkalmanként 1 óra (45–50 perc gyakorlat + bemelegítés, játék, levezetés).
• Versenysportolóknak: heti 5–6 alkalom, alkalmanként 1,5–2 óra.

Mivel jár a versenysport?

Böröczi Botond: A versenysport komoly elköteleződést követel meg mind a gyerektől, mind a családtól. Amikor egy család és az edző úgy látja, hogy a gyermek készen áll a versenyzésre, leülünk beszélgetni a gyerekkel és a szülőkkel — általában nem egy kisgyerekről (6–7 éves), hanem inkább egy 11–12 éves, döntésképes gyerekről van szó.

Fontos, hogy a család tisztában legyen azzal, mire vállalkozik: a versenysportra való átállás nemcsak a sportoló részvételét jelenti, hanem az egész család életmódjának átállását is. Ismerünk példákat, ahol az egész család erre a célra rendezkedett be, pl olimpiai bajnokunk Márton Viviana és testvére Luána (világbajnok) családja. A versenysportoló szülőknek kell sokszor megszervezni a logisztikát, az étkezést és a napirendet, hogy a gyerekek a legjobb körülmények között tudjanak edzeni és versenyezni.

Gyakran halljuk a kritikát is, hogy a versenysport „elveszi a gyerekkort”. Nem erről van szó: nem kényszerítjük a gyerekeket, hanem támogatjuk azokat, akik szeretik, amit csinálnak, és elköteleződnek mellette. A versenyzés komoly döntés — tudást, időt és áldozatot igényel — és sok gyerek önállóan is utazik edzésekre vagy versenyekre, ami felelősséget és érettséget követel tőlük.

Fontos azonban észrevenni, hogy nem minden családban ugyanolyanok a lehetőségek: előfordul, hogy anyagi vagy szociális nehézségek akadályozzák a gyerek részvételét (például nehézségek az étkezéssel, utazással vagy a felszerelés biztosításával). Ilyen helyzetekben különösen fontos, hogy a klub és a közösség támogató legyen — hogy senki ne essen ki azért, mert nem tudják megoldani a logisztikát vagy a költségeket.

Összefoglalva: ha valaki a versenyzés útjára lép, az egész családnak át kell gondolnia és támogatnia kell ezt a döntést — a mindennapi logisztikától a táplálkozáson és pihenésen át a lelki támogatásig. Csak így lehet hosszú távon és egészséges módon sikeresnek lenni.

Edzőként mit üzennél a szülőknek és mit a gyerekeknek, hogy miért válasszák a taekwondot?

Böröczi Botond:

• A szülőknek: A legfontosabb, amit adhatnak a gyereküknek, az a hovatartozás érzése, a biztonságos közösség. Azok a gyerekek, akik úgy érzik, hogy valahová tartoznak, nyerni fognak az életben is.
• A gyerekeknek: Próbáljátok ki, jöjjetek el, és találjátok meg azt a mozgásformát, amit magatokénak éreztek. Ha a sport és a közösség együtt ad egy „hűha” élményt, nyert ügyünk van. A legfontosabb, hogy élvezzétek, amit csináltok, és közben részei legyetek egy támogató, motiváló közösségnek.