Miért válaszd az aerobikot?

Talán sokak számára meglepő információ, hogy az aerobikot eredetileg a NASA fejlesztette ki annak érdekében, hogy az űrhajósok a világűrben se veszítsenek fizikai kondíciójukból. A sportágnak két fő ága alakult ki: az egyik a Jane Fonda nevéhez köthető fitness aerobik, amelynek számos változata létezik, a másik pedig a versenyaerobik, amely mindössze egy-két elemében hasonlít a fitness irányzathoz. A versenyaerobik kifejezetten versenysport: egy rendkívül dinamikus, szökdelésekre és erőteljes mozgásra épülő tornasportág. Léteznek egyéni, páros, trió és csoportos gyakorlatok, sőt ma már nyolcfős formációk is megjelentek. Az aerobik azonban nem csupán sport, hanem egy komplex fejlesztő tevékenység is, amely egyszerre erősíti a gyermekek testi képességeit, koncentrációját, önbizalmát és közösségi készségeit, miközben a versenyaerobik különösen izgalmas és összetett sportág, ahol az egyéni teljesítmény és a csapatmunka egyaránt fontos szerepet kap.

Egy tapasztalt aerobikedzőt kérdeztünk a sportág előnyeiről, a gyerekek fejlődéséről, valamint a szülők szerepéről – interjúalanyunk pedig Guothné Réfi Eszter, a PSN Zrt. – Pécsi Sportiskola aerobik szakosztályának szakosztályvezetője, aki nem csupán edzőként, hanem pedagógusként és nemzetközi versenybíróként is meghatározó alakja a magyar aerobiknak. A nevéhez fűződik számos Európa- és világbajnoki cím, valamint az utánpótlás sikeres nevelése, olyan versenyzők felkészítése, mint Mazács Fanni, Bali Dániel és Farkas Balázs, akik a felnőtt mezőnyben világverseny-győzelmekkel és kiemelkedő nemzetközi eredményekkel írták be nevüket a sportág történetébe. Emellett az utánpótlásban Miklós Eszter és Böhönyei Bálint világversenyeken szerzett arany- és bronzérmekkel, valamint több országos bajnoki címmel bizonyítják, hogy a következő generáció is készen áll az élvonalra. Eszter számára a sportoló személyes fejlődése, a csapatépítés és a szakmai következetesség legalább annyira fontos, mint a versenyeredmények – ezért a pécsi aerobik sikerei mögött mindig ott áll a szellemi és szakmai irányítása, valamint az a tudatosan felépített rendszer, amely hosszú távon biztosítja, hogy a sportolók itthon és a nemzetközi porondon egyaránt megállják a helyüket.

Te, hogyan kezdtél el aerobikozni?

Én általános iskolában tornáztam, és ott találkoztam különböző zenés-táncos foglalkozásokkal is. Akkoriban jött be az országba ez az irányzat, és az én edzőm is elkezdett ebben az irányban tanulni, fitness órákat tartani, amelyek nagyon sikeresek és népszerűek lettek. Eközben megismerkedtünk a versenyaerobikkal is, amelyet a tornászként nevelkedő gyerekek számára tartottak. Én nagyon hamar beleszerettem: valahogy azonnal éreztem, hogy ez dinamikusabb, kötetlenebb mozgásforma, és mivel én már általános iskolában is zenét tanultam, különösen vonzott, hogy rendkívül dinamikus, vidám mozdulatsorokat lehet zenére megtanulni, végrehajtani és színpadon bemutatni. Ez számomra rendkívül izgalmas és élvezetes volt.

Az edzősködés már egész kislány koromban érdekelt. Egy osztálytalálkozón a tanárnőm elővett egy régi fogalmazásomat, amit nagyjából tízéves koromban írtam arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek – és már akkor azt írtam, hogy aerobik edző. Középiskolás koromban a régi óvodámban kezdtem ovis tornát tartani a gyerekeknek. Az első aerobik munkámat pedig húszévesen kezdtem Komlón, ahol átvettem az aerobik egyesület vezetését. Később megkerestek a PTE-ről, hogy nem vennénk át a visszavonult Katics tanár úr helyét a pécsi szakosztályban. Egy ideig párhuzamosan végeztem a két munkát, majd el kellett dönteni, és végül Pécsen maradtam. Jelenleg a Lauber Dezső Sportcsarnokban edz a szakosztály, a PSN Zrt. Pécsi Sportiskola kötelékén belül.

Mikor érdemes elkezdeni, és mi a legfontosabb az alapoknál?

Általában 4–6 éves korban ideális az alapozás. A kezdeti időszakban a legfontosabb, hogy a gyerek megszeresse a mozgást, fejlődjön az alapkoordinációja, testtudata és egyensúlya. Mindent játékos, pozitív légkörben végzünk, hogy a sport ne kényszer legyen, hanem élmény. Ebben az életkorban még nem a technikai precizitás a lényeg, hanem a mozgás öröme és a közösség megtapasztalása.

Később is be lehet még csatlakozni, de akkora már a többieknek olyan kondíció és technikai előnyük van, hogy nehéz behozni a lemaradást.

Hogyan néz ki egy átlagos edzéshét a korosztályban, és mit jelent a rendszeres sportolás a családi élet szempontjából?

Az alapszinten versenyzőknek heti 2-3 x 1,5 óra edzés van. Középszinten kb. 4×2 óra. Az élsportolókat tekintve heti 5 x 2,5-3 óra. A rendszeres sport megtanítja a gyerekeket az időbeosztásra, felelősségre — és a család életébe is struktúrát, ritmust hoz. Sajnos élsport szinten azért egyre kevesebb az ’alkalmas’ gyerekek és a bevállalós család.

Az első edzésre milyen felszereléssel érdemes érkezni?

Kényelmes sportcipő, rugalmas, jól szellőző edzőruha, hajgumi, kulacs, később speciális cipő, dressz, versenyruha. Fontos, hogy ne divat, hanem funkció és kényelem döntsön.

Milyen versenyzési lehetőségek vannak?

A tehetséges gyerek gyorsan tanulja a mozdulatokat, jól bírja a terhelést, szeret szerepelni, és belső motivációval rendelkezik. Számukra érdemes a versenyirányú fejlődést választani, de mindig a gyerek tempóját tiszteletben tartva.

Az aerobik versenyrendszere több szinten működik, ami nagy előnye a sportágnak. Nem minden gyereknek kell egyszerre ugyanabba az irányba haladnia, mindenki megtalálhatja benne a saját útját. Van lehetőség egyéni és csapatversenyzésre is. Versenyezhetnek a gyerekek egyéniben, párosban, trióban és csoportban, ez mindig az adott korosztálytól, fejlettségi szinttől és a gyerek személyiségétől is függ.

Nem mindenki versenyez egyéniben, és nem is kötelező. Van olyan gyerek, aki kifejezetten csapatban érzi jól magát, ott tud kibontakozni, mások inkább egyéniben erősebbek. A versenyrendszer nehézségi fokozatokra van bontva, így az alapszinten versenyzők, a középhaladó és a magasabb szintű versenyzők is külön kategóriában indulnak. Ez azért fontos, mert így mindenki a saját tudásszintjének megfelelő kihívást kap. Ez lehetőséget ad arra is, hogy azok a gyerekek is versenyezzenek, akik kevesebb edzésre tudnak járni, vagy akik nem élsport irányba szeretnének elmenni, mégis szeretnének megmérettetést és sikerélményt. A rendszer rugalmas, év közben is lehet változás: van, aki egyik szezonban még csak csoportban indul, később pedig egyéniben is kipróbálja magát.

Csapat vagy egyéni sport?

Több különböző oka van annak, hogy valaki egyéniben vagy csapatban versenyez. Az egyéni nem feltétlenül azért van, mert valaki kiemelkedőbb a többieknél. Sokszor előfordul, hogy egyszerűen más irányban fejlődik, mint a kortársai. Lehet, hogy nagyon erős bizonyos elemekben, nagyon jól működik az ideg-izom kapcsolata, de vannak olyan területek – például gazdaságosság vagy bizonyos mozgásminták –, amikben nehezebben halad, miközben másoknak ezek könnyebben mennek.

Ilyenkor nem lehet erőltetni a dolgot. Előfordul, hogy azt mondjuk: ő most egyéniben fog versenyezni, míg mások inkább csapatba kerülnek. Ez egy óriási sakkjátszma az edzők részéről, nagyon sok egyeztetéssel, megbeszéléssel, kombinációval. Arról, hogy ki milyen felállásban versenyez már szeptembertől elkezdünk beszélgetni edzői szinten. Alapvetően a szabályrendszer is meghatározza: vannak korosztályváltók, kategóriaváltók, és minden csoportnál felméréseket tartunk novemberben.

A felmérés tulajdonképpen abból áll, hogy az adott csoport az addig tanult anyagot mutatja be: elemeket, elemláncokat, koreográfiai részeket, gyakorlatsorokat. A legfontosabb visszajelzést az elemek adják, ezek mutatják leginkább a fejlődési szintet. Ez egy kicsit versenypróba is, mert nem mindenki tudja egy számonkérésen ugyanazt megcsinálni, amit egy hétköznapi edzésen megszokott. Azt is figyeljük, hogy valóban nem tudja-e, vagy csak éppen nem olyan napja volt.

Természetesen nem csak az számít, hogy ki mit tud technikailag. Figyelembe vesszük a hozzáállást, a motivációt, a hiányzásokat, azt, hogy mennyi áldozatvállalásra hajlandó a sportoló. Nem szívesen teszünk nagyon agilis, motivált versenyzők mellé olyat, akiről tudjuk, hogy 30–40%-ban hiányzik. Ez nem értékítélet, hanem egyszerűen csapatdinamika. A csapatoknak működniük kell. Ezeket a szempontokat mind mérlegeljük, és ezek alapján dől el, hogy ki egyéniben, ki csapatban, illetve melyik kategóriában folytatja a következő évben.

Milyen más sportágak egészíthetik jól az aerobikot, és nagyjából hány éves korig működhet ez a párhuzam?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne csak egyféle mozgásformával találkozzanak. Az aerobik önmagában nem ad meg mindent, amire hosszú távon szükség van, ezért kifejezetten támogatom a kiegészítő sportokat.

Sokan járnak a gyerekek közül úszni, futni, tornázni vagy más sportágba is belekóstolnak. Ez nem hátrány, sőt, kifejezetten előny. Más mozgásmintákat tanulnak meg, fejlődik az állóképességük, az erőnlétük, a koordinációjuk. A saját sportolói múltamból is tudom, hogy a torna nagyon jó alapot ad. A testtudat, a hajlékonyság, az erő- és tartáskontroll mind olyan területek, amelyek később az aerobikban is megjelennek.

Nem cél, hogy mindent egyszerre csináljanak, és nem is szabad túlterhelni őket. A kiegészítő sport akkor jó, ha támogatja az aerobikos munkát, nem pedig elvesz belőle. Mindig figyelembe vesszük az életkort, a terhelhetőséget és az aktuális versenyidőszakot. Van, amikor több minden belefér, és van, amikor tudatosan visszaveszünk belőle.

Fizikailag és mentálisan milyen terheléssej jár a sport? A szülő hogy tud ebben támogató lenni?

Az aerobik fizikailag és mentálisan is komoly igénybevételt jelent. A szülő legnagyobb segítsége, ha biztosítja a megfelelő pihenést, alvást, étkezést, figyel a regenerációra, és nem a teljesítményt, hanem az erőfeszítést dicséri. Kérjük a szülőket, hogy ne értékeljék a versenyeket – előfordulhat, hogy a gyerek nagyon jól produkál, de apró, laikus szemmel észrevehetetlen hibák miatt a pontozás kedvezőtlen.

Hogyan kommunikálsz a szülőkkel?

Nagyon fontosnak tartom a szülőkkel való kommunikációt, mert egy utánpótláskorú sportolónál hárman dolgozunk együtt: a gyerek, a szülő és az edző. Ha ebből bármelyik hiányzik vagy nincs összhangban, annak előbb-utóbb következménye lesz.

Mindig igyekszem őszinte lenni a szülőkkel. Nem ígérek olyat, amit nem tudok betartani, és nem mondom azt, hogy minden gyerekből válogatott versenyző lesz. Mindenkinek más az útja, más a fejlődési üteme. Ha kérdés van, vagy bizonytalanság, azt szeretem, ha megbeszéljük. Nem az edzés közepén, nem a gyerek előtt, hanem nyugodt körülmények között. A gyerekeknek biztonságot ad, ha azt látják, hogy a felnőttek együttműködnek.

Fontos számomra, hogy a szülők értsék, mi miért történik. Miért kerül valaki csapatba, miért egyénibe, miért vált kategóriát, miért nem indul még versenyen. Ezek szakmai döntések, de mindig igyekszem elmagyarázni az okokat. A szülők részéről sokszor természetes az aggódás, ez teljesen rendben van. Az én dolgom az, hogy ezt kezeljem, és segítsek reális keretek között tartani az elvárásokat – a gyerek érdekében. Azt is mindig elmondom, hogy a fejlődés nem lineáris. Vannak gyorsabb és lassabb időszakok, megtorpanások, visszalépések, és ezek nem kudarcok, hanem a tanulási folyamat részei. Ha valaki hosszabb távon versenyezni szeretne, ahhoz nemcsak edzésmunka kell, hanem családi háttér is. Ezt nem számonkérésként mondom, hanem tényként. A szülő támogatása nélkül ez nem működik.

A versenyeken, edzőtáborokban való részvétel milyen anyagi ráfordítással jár a szülőknek?

A magyar kupák évente négyszer zajlanak, tavasszal és ősszel. Az utazást és a részvételt igyekszünk minél rugalmasabban megoldani: a versenyzők busszal is utazhatnak, de a család saját autóval is részt vehet. A költségekhez a szülőknek is hozzá kell járulniuk. A versenyruhák költségeit bizonyos szintig a szülők viselik, de az egyesület lehetőségeihez mérten szintén támogatást nyújt. Mindig arra törekszünk, hogy a szülői költségeket minimalizáljuk. Ha egy versenyző magas szinten eredményes, a későbbiekben a szövetségtől is kaphat támogatást.

Edzőtáborokat is szervezünk napközis jelleggel, amelyeknél a városi átlaghoz képest alacsonyabb költséget kell a szülőknek vállalniuk. A magasabb szinten versenyzőknek pedig minden augusztusban edzőtábort szervezünk.

Mit üzennél a szülőknek?

Bár a sportág lányosnak tűnhet, a fiúkat is szeretettel várjuk. A fiú felkészítésünk rendkívül sikeres: Bali Dániel a legkiemelkedőbb fiúversenyzőnk, Böhönyei Bálint pedig követi a nyomdokaiban. Nemzetközi porondon is indulnak, így a sportág mindenki számára lehetőséget ad a fejlődésre. A szülőknek azt tanácsolom, legyenek bátrak, engedjék a gyerekeket kipróbálni magukat, hiszen a versenyaerobik élmény, fejlődés és közösségi élmény is egyben.

Zárszó

Az aerobikról ideje, hogy ne csak fitness jusson eszünkbe. Az elmúlt évek eredményei világosan mutatják, hová jutott a PSN Zrt. – Pécsi Sportiskola aerobik szakosztálya. A felnőtt mezőnyben Mazács Fanni, Bali Dániel és Farkas Balázs Európa- és világbajnoki címekkel, valamint Világjátékok győzelmekkel írták be nevüket a sportág hazai és nemzetközi történetébe. Az utánpótlásban Miklós Eszter és Böhönyei Bálint világversenyeken szerzett arany- és bronzérmekkel, Európa-bajnoki aranyéremmel valamint több országos bajnoki címmel bizonyították, hogy a következő generáció is készen áll az élvonalra. Ezek az eredmények nem véletlenek: egy következetesen felépített szakmai munka, elhivatott edzők és tudatos sportolói út áll mögöttük. A pécsi aerobik így nemcsak sikereket gyűjt, hanem jövőt is épít.

A szakmai munka motorjai azok az edzők, akik nap mint nap a háttérben dolgoznak a sportolók fejlődéséért. A szakosztály edzői: Dömény–Sümegi Odett, Horváth Beáta, Frank Cintia, Bali Dániel, Ludmann Fanni és Volf Dominika (balett, mozgásképzés). Munkájukat segédedzőként Mudik Fanni, Ostrosics Réka és Hegedűs Fanni támogatja. Az ő összehangolt munkájuk nélkül ezek az eredmények nem jöhetnének létre.