Miért válasszuk a focit?

Beszélgetés Bodor Boldizsárral

Bodor Boldizsár neve nem ismeretlen a magyar labdarúgás világában. Játékosként már nagyon fiatalon bemutatkozott a hazai élvonalban, utánpótlás-válogatottként is bizonyított, majd pályafutása természetes folytatásaként a szakmai oldal felé fordult. Az elmúlt években számos korosztállyal dolgozott, különösen az utánpótlásból felkerülő fiatalok integrációját és fejlesztését tartva szem előtt. Nem rég NB I-es vezetőedzői megbízást is kapott.

A testvérem; Pici kora óta láttam a szemében azt a cserfes játékosságot, ami belőle áradt. Mindig vidám és szelíd volt. Amikor előkerült egy labda, mintha átkapcsolt volna benne valami: egy másik ritmus, egy belső fókusz.

Máig emlékszem, amikor egyszer berohant a játszóról:
„Képzeld, Juci, megvan a brazil kör!”
Hétéves lehetett. Már akkor is látszott rajta: neki ez több mint játék.

Egy percig sem gondolkodott, amikor iskolát kellett váltania a foci miatt. És később sem sokat, amikor 17 évesen külföldre hívták. Lépett. Majdnem 22 évet töltött külföldön: Belgiumban, Hollandiában és Görögországban játszott az első osztályban, és nemcsak korosztályos, hanem felnőtt válogatottként is pályára lépett.

A mostani interjú amolyan kérdezz–felelek formában készült. Edzőként válaszolt. De amikor látom a pálya szélén állva, még ma is azt a csillogást látom a szemében, amit gyerekként is: szenvedély és higgadtság. Fókuszáltan, teljes szívvel jelen van. Arról beszélgettünk vele, mit ad a foci a gyerekeknek – és mit jelent fociedzésre vinni őket.

Miért érdemes a futballt választani?

Minden onnan indul, hogy szeresse a gyerek a focit. Ha megvan a belső indíttatás, a foci óriási fejlődési terep. Kitartásra, fegyelemre, szorgalomra és alázatra tanít, miközben a gyerek megtanul bánni az érzéseivel, átéli a csapatjáték örömét, és felelősséget tanul a közösségben.

Majd hozzáteszi:
„Nem gondolkodtam semmin. Csak szerettem játszani. Nem tudtam, hová vezet, csak azt néztem, mikor mehetek ki rúgni a labdát. A focitól értelmet kapott az életem: önbizalmat, önállóságot, fejlődési vágyat. Most is fejlődést, felelősséget, megélhetést és mindig újabb célokat ad.”

Mit fejleszt a foci a gyerekben?

Fizikailag elsősorban állóképességet, koordinációt és dinamikát, mentálisan pedig kitartást, önfegyelmet és küzdeni tudást. A mentális rész legalább annyira fontos, mint a fizikai. A fociban megtanulnak jobb akarni lenni, nem feladni, elismerni a másik erősségét, és szembenézni önmagukkal.

A csapat pedig biztonságot és szociális teret ad nekik. Megtanulnak egymásért dolgozni, bátorítani egymást, vállalni a versenyszellemet, és azt is, hogyan álljanak ki magukért olyankor, amikor a gyerekek közt elkerülhetetlen, hogy a „zrikálás” átlépi a határt.  Ha nagyon eldurvul a helyzet, az edzőnek közbe kell lépni, de a csapat egy biztonságosabb közeg, hogy megtanulják kezelni. Ez az élet része.

Ma is jó választás a foci egy gyereknek vagy érdemes más sport irányába is terelni szerinted?

Fontos kimondani, hogy nem minden gyereknek a foci a legjobb út – még akkor sem, ha ez a legnépszerűbb sport. Egy fiúgyerek szinte elkerülhetetlenül találkozik vele: az iskolában, az udvaron, a médiában, a barátai között. Ha sportolni szeretne, a foci sokszor magától értetődő opcióként jelenik meg. De szülőként és edzőként is azt gondolom, hogy nem a sportág népszerűsége kellene, hogy döntsön, hanem az, hogy a gyerek miben érzi jól magát, miben tud fejlődni, mi illik az alkatához, a személyiségéhez.

Nálad miért lett mégis a foci? A média, a példaképek hatottak vagy mert a focipálya mellett voltál kisgyerek?

Egyszerűen csak szerettem focizni. Ennyi. Persze később megjelennek a példaképek, a nagy meccsek, a válogatott, a külföldi bajnokságok, de a szülői minta az egyik legfontosabb tényező. Biztos, hogy szerepet játszott a Bőrgyár és a PVSK pályán látott meccsek.

Mit figyeljen a szülő, amikor példaképet lát a gyereke előtt?

Nem baj, ha egy gyerek focistákat néz, meccseket követ, sőt: ez inspiráló tud lenni. De fontos, hogy ne csak az eredményt lássa, hanem az embert is mögötte. Érdemes beszélgetni vele, hogy mit szeret benne, mit csinálna ő másképp vagy mi az, ami neki is fontos abból, amit lát a példaképéből. A példa értékű emberek többnyire nem a képernyőről jönnek, hanem közelebbről: egy edző, egy idősebb játékos, egy csapattárs. Olyan valaki, aki elérhető, megfigyelhető, emberi. 

Mikor érdemes elkezdeni?

Minél korábban. Minél több a labdaérintés, annál jobban fejlődik a labdaérzék. Kicsiknél a taktika még  egyáltalán nem fontos, a játék a lényeg. Milyen felszerelésra van szükség, ha valaki elkezd futballozni? A kezdéshez nincs szükség sok mindenre – megfelelő cipő,sportszár, sípcsontvédő és nem baj, ha van otthon is labda. De valójában nem a felszerelés, hanem – egy gól, egy jó passz egy nyertes meccs – a sikerélmény tartja ott a gyereket.

Mit tehet a szülő, hogy segítse a gyereket?

A szülők legfontosabb feladata: támogatni, biztatni, jelen lenni. Nem irányítani. Nem bekiabálni. Nem joystick-ként mozgatni a gyereket. Emlékszem, milyen büszke voltam, hogy az első profi gólomat édesapám látta. A szülő jelenléte óriási erőt ad. Vagy például edzésmegvonással büntetni az iskolai jegyek vagy magatartás miatt sem feltétlen célravezető. Inkább az a fontos, hogy megkérdezzék otthon, hogy jól érezte-e magát edzésen. A biztonságra, a dícséretre és a megerősítésekre van szüksége a gyerekeknek leginkább a szülőtől.

Mikor látszik, hogy egy gyerek tehetséges?

A korán érők sokszor fizikailag előrébb tartanak, és kiskorban ez óriási előnyt jelent. De amikor a többiek utolérik őket, eltűnik a különbség és ez sokszor visszaveti őket. A későn érők sokszor technikásabbak, mert ők más eszközökkel kénytelenek érvényesülni. Kisebb korban megtanulják jobban használni a testüket, labdát védeni, okosabban játszani és amikor fizikailag is beérnek, sokszor ők lesznek a jobbak. 16 éves kor körül már kirajzolódik, hogy ki az aki mehet tovább, de a tehetség nem egyenes út a válogatottba!

Hogy néz ki egy átlagos edzés U10-ben?

Sok játék, sok labda, sok párharc. Egy-egy, kettő-kettő, később négy a négy, öt az öt ellen.  Technika, ritmus, labdaérzékelés, cselezés – és a végén mindig meccs mert a játék a legjobb tanár. 

Ha a gyerek elkezd focizni, változik a családi élet, hogy volt ez Neked?

A család életére ez természetesen hat: a hétköznapok edzéssel, a hétvégék meccsekkel telnek. A nyugalmat ebben a szülőnek az adja, hogy a gyereknek napirendje lesz, ami kiszámítható. Nem bóklászik a városban és sokkal kisebb a valószínűsége, hogy rossz társaságba kerül. Az akadémiai nevelés sokszor lemondásokkal is jár. Az ünnepek és a családi programok változnak és igazodnak a sportelfoglaltsághoz. Előfordulhat költözés és beléphet a távolság. Számomra is voltak nehezebb időszakok, de mindent összevetve jól bírtam az egyedül létet.

Szerinted mik a leggyakoribb kihívások?

A leggyakoribb kihívás a motiváció vesztés vagy a sikerélmény hiánya. Fizikai szinten a sérülések gyerekkorban ritkábbak, de a testtudat, a koordináció és a helyes tartás nagyon fontos, hogy a későbbi sérülékenység kockázata a lehető legkisebb legyen. 

Van olyan sport ami kiegészíti a focit vagy különösen ellenjavallt?

A variáció aranyat ér gyerekkorban. Akár kézilabda, kosárlabda, úszás, atlétika vagy mászás, de még a tánc is – bármi, ami fejleszti a koordinációt és a ritmusérzéket mert ez a focihoz elengedhetetlen. A specializáció általában 12–13 éves kor körül válik szükségessé, amikor megnő az edzésszám és komolyodni kezdenek a meccsek. 

Mit üzensz a szülőknek?

Legyenek támogatóak. Ennyi. A gyerekek étkezése kapcsán sem bonyolít: legyen energia, változatosság. Kisgyerekkorban nem kell túlgondolni. Türelem és következetesség a kulcsszavak. A foci egy életen át célokat adott. Most is az lebeg előttem, hogy tovább fejlesszem magam.

Bodor Boldizsár olyan edző, akit a fiatalok azért szeretnek, mert türelmes, nyugodt, és minden korosztállyal megtalálja a közös hangot. Határozott elképzelései vannak, szakmailag következetes. Nem harsog, nem kapkod, nem játszik szerepeket. Megfigyel, ért, kapcsolódik — és ha kell, félreteszi a saját kényelmét, hogy a csapat előrébb léphessen.

A futball számára nem munkakör: közeg, felelősség és szemléletformálás.

Ezért hiteles, amikor azt mondja:

A foci akkor ad a legtöbbet, ha a gyerek egyszerűen szeret játszani.