Kötelezettségek hálójában – sportoló gyerekek mindennapjai

Ma egy különleges hétköznapunk volt: mindenki itthon volt. A nagyobbik nemrég tért haza egy többnapos külföldi tornáról, a kicsi pedig lebetegedett. Miközben pótoltam velük az iskolai lemaradást, azon kaptam magam, hogy „megsajnáltam” őket.

Amikor én ilyen idős voltam, iskola után a játszótéren találkoztunk a barátokkal. Sportoltam én is, de közel sem ilyen intenzitással és nem ezen a szinten. Ők viszont mindennap edzenek, hétvégén meccsek várják őket, a szünetekben pedig edzőtáborok.

Jó volt most együtt lenni: tanultunk, palacsintát ettünk, bohóckodtunk, volt időnk egymásra.
„Anya, szerinted ilyen lenne mindennap, ha nem edzenénk?” – kérdezik.

Én pedig hirtelen nem tudtam, mit feleljek, mert magam is elbizonytalanodom. Jó döntés a versenysport? Azt hiszem, minden szülőben megfogalmazódik ez a kérdés – és időről-időre újra előkerül.

Miért mondom mégis, hogy jó döntés a versenysport?

A versenysport megtanítja a gyerekeket kitartásra, fegyelemre, célok kitűzésére és küzdeni akarásra. Fejleszti az önbizalmukat, a problémamegoldó képességüket, és segít megtanulni, hogyan kezeljék a sikert és a kudarcot. Emellett közösséget ad, barátokat és olyan élményeket, amiket csak a verseny izgalmában tapasztalhatnak meg. A barátaik nagy része az edzőtársuk, az edzés nélküli időt is sokszor együtt töltik.

Mikor érzi úgy a szülő, hogy mégsem éri meg?

Előfordul, hogy egy család úgy dönt: nem folytatják a versenysportot. Leggyakrabban azért, mert a gyerek túlterhelt, fáradt, gyakran beteg, vagy a sport már nem öröm, hanem teher. Van, aki úgy érzi: az edzésekbe fektetett energia nem térül meg, és a gyermek kedvét veszti. Ilyenkor különösen fontos a figyelem, a beszélgetés, az átmeneti szünet vagy az edzés intenzitásának csökkentése. A cél mindig az, hogy a sport újra motiváló legyen – ha nem is versenysportként, akkor legalább szabadidősport formájában.

Egy üzenet minden elbizonytalanodó szülőnek

Teljesen természetes, ha néha megingunk. Nem kell mindig tökéletes döntést hozni. Az, hogy figyelsz a gyerekedre, meghallgatod, észreveszed, mikor fáradt, mikor kell neki pihenés – már önmagában a legjobb útmutató. A szeretet, türelem és törődés adja meg a gyerekeknek azt a biztonságot, amire a sport és a versenyek közben is szükségük van. Néha elég csak ott lenni, együtt nevetni, és megengedni, hogy a gyerek újra gyerekek lehessen.

Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?

• Adjunk néha pihenőnapot az iskolában.
  Ha a gyerek folyamatosan kimerült, reggel nehezen kel, vagy romlanak a jegyei, egy-egy nap pihenő jót tehet. A regeneráció hosszú távon sokkal fontosabb, mint egyetlen tanítási nap.
• Adjunk néha pihenőnapot az edzésen.
  Ha testi jeleket mutat (állandó izomfájdalom, fáradtság, gyakori betegségek), vagy lelkileg túlterhelt, jobb kihagyni az edzést, mint kényszeríteni. Az edzők többsége is tudja, hogy a pihenés a fejlődés része.
• Hogyan ne csússzunk át „lógásba”?
  • Legyenek előre meghatározott szabályok a pihenőnapokra.
  • A döntés közösen, szülő–gyerek–edző/tanár hármasban szülessen.
  • A kimaradt edzés vagy óra helyett legyen minőségi pihenés vagy családi program.
  • Fontos, hogy a hiányzások ne váljanak rendszeressé. Az iskolában a mulasztások száma eleve korlátozott, az edzéseknél pedig különösen figyeljünk arra, hogy ne forduljon elő heti szintű kimaradás. Ha a gyermek gyakran hiányzik, könnyen lemaradhat a társaihoz képest, mind kondícióban, mind technikában, ami hosszú távon a motiváció elvesztéséhez és a lemorzsolódáshoz vezethet.

A sport kitartást, fegyelmet és küzdeni akarást ad, de ne feledjük: a gyerekek mindenekelőtt gyerekek. Az egészség, a motiváció és a belső egyensúly mindig a legfontosabb. Néha a gyeplő elengedése nem gyengeség, hanem szeretetteljes kéznyújtás, ami lehetőséget ad arra, hogy a gyerek gyerek lehessen.