Mi minden támogathat ma egy sportoló vagy aktív gyereket? – 2. rész TEST / MOZGÁS
Mit tudunk ma hozzátenni az edzéshez, hogy jobban értsük és támogassuk a gyerek testét?
Az előző cikkben abból indultunk ki, hogy a mozgás önmagában nem minden. Egy sportoló vagy rendszeresen mozgó gyerek fejlődését négy oldalról kezdtük el vizsgálni: a test, a lelki–érzelmi világ, az idegrendszeri–mentális működés és az életmód–környezet felől.
Most az elsővel, a TEST / MOZGÁS területével megyünk tovább.
Talán ez tűnik a legegyértelműbbnek. Ha sportolunk, a testünket használjuk. Edzünk, erősödünk, gyorsulunk, ügyesedünk, egyre többet bírunk. De közben a gyerek nő, változnak a testarányai – az egyik időszakban hirtelen megnyúlik, máskor erősödik. Egy korábban könnyed mozdulat átmenetileg ügyetlenebbé válhat. Az egyik oldala dominánsabb lehet, egy sportág pedig újra és újra ugyanazokat a mozdulatokat kérheti tőle.
Miközben mi többnyire azt látjuk, mit teljesít, sokkal kevesebbet tudunk arról, hogyan teljesíti azt a teste. Pedig ma már erre is rengeteg lehetőségünk van ránézni.
Nem kell megvárni, amíg fáj
Talán ez az egyik legfontosabb szemléletváltás. Sokszor akkor kezdünk el külön foglalkozni a gyerek testével, amikor már szinte állandóan fáj a térde, bokája, dereka vagy válla. Amikor visszatérő húzódás miatt kimarad az edzésből, vagy egyszer csak elhangzik:
„Megint fáj a térdem.” Előjött a vállfájdalmam.”
A megfelelő kivizsgálás fontos, de a test támogatása nem a problémánál kezdődik. Elkezdődhetne azzal is, hogy megtanítjuk a gyereket észrevenni:
- mikor érzi magát stabilnak egy mozdulatban,
- van-e különbség a két oldala között,
- milyen érzés az egészséges edzés utáni fáradtság,
- és mikor jelez már valami egészen mást a teste.
Ez a testtudatosság, és talán éppen gyerekkorban lehetne az egyik legértékesebb „sportkiegészítés”, amit adhatunk. Nem az, hogy minden apró eltérést megkeresünk. Hanem hogy megtanul kapcsolatban lenni a saját testével.
Mérés ≠ hibakeresés
Szülőként a fejlődéskövetésben is könnyű hibakeresést látni. Ha elviszem testtartásvizsgálatra, akkor biztos valami bajt keresek? Ha megméretem a testösszetételét, akkor már a külsejével foglalkozunk? Ha funkcionális felmérésre visszük, azt üzenjük neki, hogy valamit rosszul csinál? Nem feltétlenül, mert egy jól megválasztott mérés az inkább egy pillanatfelvétel – azt mutathatja meg, hogyan működik a test most. Ha később megismételjük, már azt is láthatjuk, hogyan változott. Ennek különösen érdekes szerepe lehet növekedési szakaszokban, terhelésváltásnál, új sportág elkezdésekor vagy magasabb edzésszámra váltáskor – de egyszerű fejlődéskövetésként is.
Éppen ezért a testhez kapcsolódó lehetőségeket hat nagy csoportba rendeztem (a saját rendszerező gondolkodásom alapján, amit a tanulmányaim és tapasztalataim felhasználásával szedtem csoportba a teljesség igénye nélkül)
Nem hat lépcsőfokról van szó, amelyeken minden gyereknek végig kell mennie. Inkább hat különböző ajtóról. Attól függően nyitjuk ki valamelyiket, hogy mire vagyunk kíváncsiak.
- Testdiagnosztika és fejlődéskövetés
Ha először azt szeretnénk tudni: hogyan működik most a teste?
Ide tartoznak azok a módszerek, amelyekkel láthatóbbá és mérhetőbbé tehetjük a test aktuális állapotát és működését.
A testtartáselemzés megmutathatja például a test tartási sajátosságait és aszimmetriáit. Egy mozgáselemzés már azt figyeli, mi történik akkor, amikor a gyerek mozog: guggol, lép, hajol, ugrik vagy más feladatot végez.
A futás- és járáselemzés ennél specifikusabb: azt vizsgálhatja, hogyan mozog a test járás vagy futás közben, hogyan dolgoznak együtt az alsó végtag különböző ízületei, milyen mozgásminták jelennek meg.
A funkcionális szűrések azt nézik meg, hogyan old meg a gyerek bizonyos mozgásfeladatokat.
A gerincvizsgálat pedig akkor is fontos lehet, ha felmerül tartási vagy gerincet érintő eltérés – ilyenkor természetesen megfelelő egészségügyi szakember bevonása szükséges.
A testösszetételmérés pedig túlmutathat a mérlegen látott kilogrammon: az alkalmazott technológiától függően becslést adhat például az izom- és zsírtömegről, illetve ezek eloszlásáról. Gyerekeknél az eredményeket mindig a növekedés, az életkor és az adott mérési módszer korlátainak figyelembevételével kell értelmezni.
És ide sorolhatjuk a teljesítménydiagnosztikát is: az állóképesség, erő, gyorsaság vagy más fizikai képességek mérését.
Más kérdésre válaszolnak – de közös bennük, hogy először információt adnak.
Nem feltétlenül azért mérünk, mert baj van. Mérhetünk azért is, hogy legyen egy kiindulópontunk, és később lássuk a fejlődést.
- Mozgásminőség és korrekció
Ha már nemcsak azt kérdezzük, mennyit tud – hanem azt is, hogyan mozog
Egy gyerek lehet gyors, erős vagy kitartó úgy is, hogy közben bizonyos mozgásokban kompenzál. Lehet például megfelelő ereje egy feladathoz, de kevés az izület mozgástartománya. Lehet mobil, de nem elég stabil. Az egyik oldalon könnyedén végrehajt valamit, a másikon bizonytalanabb.
A mobilitás–stabilitás fejlesztés, a funkcionális tréning és a célzott korrekció jöhet ilyenkor szóba. A cél nem feltétlenül az, hogy még erősebb legyen. Lehet, hogy előbb azt szeretnénk, hogy jobban használja azt az erőt, ami már megvan.
A koordináció fejlesztése is ehhez a területhez tartozik: a szem–kéz és szem–láb koordináció, az egyensúly, a reakcióképesség vagy az összetett mozgások összehangolása. Ezeknek nem csak a versenysportban van jelentősége. Egy jól működő, magabiztos mozgás annak a gyereknek is érték, aki hetente kétszer sportol, biciklizik, táncol, kirándul vagy egyszerűen szeret mozogni.
- Szenzomotoros és idegrendszeri alapozás
Amikor a mozgás szervezését is érdemes megnézni
Itt kezd egy kicsit összemosódni a TEST és az IDEGRENDSZER pillér – és ez rendben is van. Hiszen az izmok nem önállóan döntenek arról, hogyan mozduljanak. A mozgás létrejöttéhez az érzékelésből érkező információkat az idegrendszernek fel kell dolgoznia, majd ezek alapján megszerveznie a megfelelő választ.
A szenzomotoros fejlesztések, egyensúlyfejlesztő feladatok és koordinációs módszerek ezt az együttműködést támogatják. Inkább kisebb gyermekeknél – megfelelő felmérés és indikáció alapján – ide kapcsolódhat például a TSMT vagy más specifikus fejlesztő eljárás is. Fontos azonban különbséget tenni. A TSMT nem egy újabb „sportteljesítmény-fokozó” módszer, amit érdemes minden gyereknek kipróbálnia. Speciális fejlesztési céllal alkalmazott módszer, amelynek szükségességét szakember tudja megítélni.
És talán ez az egész cikksorozat egyik fontos üzenete is:
attól, hogy létezik egy jó módszer, még nem biztos, hogy nekünk szükségünk van rá.
- Manuális és kötőszöveti támogatás
Amikor külső kéz is segítheti a testet
Manuálterápia, fascia-kezelések, mobilizáció, talpreflexológia, akupunktúra, akupresszúra, sportmasszázs – ezen a területen is egyre több kifejezéssel találkozhatunk. Nem ugyanazt jelentik, és nem is ugyanarra valók.
Egy sportmasszázs például támogathatja a komfortérzetet és a regenerációt. A manuális vagy fizioterápiás kezelés viszont már egy konkrét mozgásszervi probléma kezelésének része is lehet, megfelelő szakmai kompetenciával. Itt szülőként szerintem különösen fontos egy határvonal:
a visszatérő fájdalmat nem kell „kimasszírozni”.
Ha valami újra és újra fáj, ha duzzanat, sérülés, tartós mozgásbeszűkülés vagy terhelésre fokozódó panasz jelentkezik, először annak okát kell tisztázni. A manuális módszer lehet nagyon jó támogatás – de nem helyettesíti a szükséges orvosi vagy gyógytornászi kivizsgálást.
- Regeneráció és terheléskezelés
A fejlődéshez nemcsak inger kell, hanem idő is
Ez az a terület, amelyhez ma talán a legtöbb kiegészítőt el lehet adni: SMR henger, masszázspisztoly, kompressziós eszköz, hidegterápia,melegterápia, fényterápia és még sorolhatnánk. Pedig érdemes az alapoknál kezdeni.
Az edzés terhelést jelent a szervezetnek. A fejlődéshez pedig szükség van arra is, hogy ebből a terhelésből regenerálódni tudjon.
Ebben segíthet az aktív levezetés, a megfelelően alkalmazott mobilitási rutin, az SMR henger vagy masszázslabda, bizonyos esetekben a sportmasszázs, illetve különböző regenerációs eljárások. De regeneráció az is, hogy a gyereknek van pihenőnapja. Hogy eleget alszik, az esti edzés után nem még két órán át pörög, eleget eszik és iszik. A heti programjában egyáltalán van olyan idő, amikor nem kell teljesítenie.
Ezért mielőtt feltépnénk az online boltokat vagy rohannánk újabb regenerációs eszközért, érdemes megnézni: az alapok rendben vannak-e?
Egy egyszerű otthoni alapkészlet
Nem kell komplett kezelőhelyiséget berendezni. Néhány egyszerű eszköz bőven elég lehet: egy SMR henger, masszázslabda, különböző erősségű gumiszalag és – ha indokolt – egy egyszerű egyensúlyeszköz. Az ötödik „eszköz” pedig nem fér el a sporttáskában: a saját test jelzéseinek ismerete. Mert azt is meg kell tanulni, mikor esik jól egy könnyű átmozgatás, mikor van szükség pihenésre, és mikor nem normális már az, amit érzünk.
- Táplálkozás és energiaellátás
Valamiből növekedni, sportolni és regenerálódni is kell.
A táplálkozással a sorozat életmód részében még részletesebben foglalkozunk majd. De a test működéséről nem lehet úgy beszélni, hogy itt legalább ne érintsük. Egy sportoló gyerek szervezetének ugyanis egyszerre kell energiát biztosítania a növekedéshez, az iskolai hétköznapokhoz, a sporthoz és a regenerációhoz. Ez egészen más helyzet, mint egy felnőtt sportolóé. A sporttáplálkozás ezért nem ott kezdődik, hogy milyen fehérjeport vegyünk. Sokkal előbb kezdődik a megfelelő mennyiségű és minőségű ételnél, a rendszeres energiaellátásnál, a folyadékpótlásnál és annál, hogy a gyerek edzés előtt és után hozzájut-e ahhoz, amire a szervezetének szüksége van.
Az étrendkiegészítők is részei lehetnek ennek a világnak, de gyerekeknél különösen nem érdemes automatikusan abból kiindulni, hogy „sportol, tehát kell neki valami”. A hiányállapot, a táplálkozás, az életkor és a terhelés együtt számít – szükség esetén pedig megfelelő szakember segítségével érdemes dönteni.
Nem kell mind a hat!
Talán ez a legfontosabb mondat az egész cikkben.
Nem az a cél, hogy egy gyerek mind a hat területen kapjon valamilyen plusz támogatást.
Ha jól mozog, megfelelő a terhelése, eleget pihen, jól érzi magát, fejlődik és nincsenek panaszai, lehet, hogy jelenleg nincs szükség semmilyen külön beavatkozásra.
A térkép azért jó, mert ha mégis felmerül egy kérdés, könnyebb eldönteni, merre induljunk el.
Ha szeretnénk látni, hogyan változik a teste → fejlődéskövetés.
Ha a mozgás minőségén szeretnénk dolgozni → funkcionális és koordinációs fejlesztés.
Ha speciális mozgásszervezési nehézség merül fel → megfelelő szenzomotoros szakember.
Ha fájdalom vagy mozgásszervi panasz jelentkezik → először megfelelő kivizsgálás, és utána az indokolt kezelés.
Ha egyszerűen túlterhelt → lehet, hogy először nem újabb fejlesztés, hanem regeneráció kell.
És ha az energiaellátás nem megfelelő → hiába tökéletes az edzésterv, a testnek nem lesz miből alkalmazkodnia hozzá.
Prevenció = időben kapcsolódni
A prevenció nem azt jelenti, hogy egy egészséges gyerekben folyamatosan problémákat keresünk, hanem azt, hogy figyelünk arra, ami van.
Követjük a változásokat. Megtanítjuk észrevenni a test jelzéseit. Adunk időt a regenerációra. És ha valami megváltozik, nem feltétlenül várjuk meg, amíg a test már csak fájdalommal tud szólni. Különösen fontos ez gyerekkorban, amikor a test még nem egy „kész rendszer”, folyamatosan alakul.
És talán éppen ezért nem az a legjobb kérdés, hogy:
„Bírja még?”
Hanem inkább az:
„Hogyan bírja?”
A Sportszülőség receptje test-szemlélete
A Sportszülőség receptje oldalán azért szeretnénk ezeket a lehetőségeket egyenként is bemutatni, mert sokszor maga a módszer neve ismert, de az már kevésbé, hogy pontosan mire való, kinek lehet hasznos, ki végezheti, és mikor érdemes hozzá fordulni.
A következő időszakban ezért a fenti területekből több módszert külön is körbejárunk, és ahol lehet, olyan szakembereket is megszólaltatunk, akik nap mint nap dolgoznak velük. Nem azért, hogy minden új lehetőséget kipróbáljunk, hanem azért, hogy amikor szükség van rá, tudjuk, milyen segítség létezik és kitől érdemes kérni.
A holisztikus szemléletében a test nem pusztán a teljesítmény eszköze, hanem partner. Nem az a cél, hogy mindenáron többet hozzunk ki belőle, hanem hogy jobban értsük, tudatosabban terheljük, és megtanítsuk a gyerekeket is együttműködni vele.
Egy gondolat sportszülőknek
Ha most nem egy problémára, hanem egyszerűen a gyermeked fejlődésére gondolsz:
Mennyire ismeri a saját teste jelzéseit?
Tudja, mikor fáradt? Mikor feszes? Mikor esik jól még mozogni – és mikor lenne jobb pihenni? Mer szólni, ha valami fáj? És azt is észreveszi, amikor a teste valamiben erősebbé, ügyesebbé vagy magabiztosabbá válik?
Ha igen, az óriási erőforrás. Ha még tanulja, az is rendben van.
A testtudatosság ugyanis nem velünk született sportteljesítmény. Hanem tanulható kapcsolat a saját testünkkel.
A következő részben továbbmegyünk a második területre: LÉLEK / ÉRZELMI VILÁG – mert az sem mindegy, hogyan éli meg a gyerek mindazt, ami a pályán és körülötte történik.
A health coaching abban tud segíteni, hogy a főbb pilléred mentén nézi az embert. Ha az egyik pillér elbillen, akkor a többi területen kell kompenzálni. Tehát a tudatosság és a megfigyelés az alapja mindennek. A támogató folyamatban a testünk jelzéseinek megismerése is egy szempont. Ha úgy érzed segítség kell szülőként a tájékozódásban, fordulhatsz hozzánk bizalommal. A kísérés mellett abban is tudunk segíteni, hogy olyan szakemberekhez irányítsunk, akikre mi is rábíznánk magunkat vagy akár gyerekeinket is.
