Hogyan ne szervezzük túl a család életét?

Elérkeztünk a nyári szünet utolsó hetéhez. Néhány nap múlva kezdődik a családi logisztika újraszervezése. Az alapozó időszakot, a felkészülési tornákat és az edzőtáborokat felváltja a bajnoki szezon edzésrendje, ismét csatlakozik az iskola, a kisebbek számára pedig kezdődnek a sportágválasztók. A többgyermekes sportszülőknek ez sokszor újabb komoly logisztikai kihívást jelenthet.

De hogyan tudunk erre felkészülni? Mit érdemes előre megtervezni, és hogyan lehet úgy megszervezni a család mindennapjait, hogy ne minden nap egy újabb logisztikai feladvány legyen?

Nálunk bevált a családi naptár

Az egyik módszer, ami nálunk jól működik, az online, megosztott családi naptár. Ebbe minden családi elfoglaltság bekerül. Amikor már fix az órarend és az edzésrend, jól láthatóvá válik, mi fér még bele az adott napba vagy hétbe: mikor lehet fodrászhoz vinni a gyereket, és hol van idő egy kicsit szusszanni.

A bajnoki kiírások is fokozatosan megérkeznek, így amint véglegessé válnak a mérkőzések időpontjai, azokat is be lehet írni a naptárba. Ugyanígy érdemes előre rögzíteni az őszi és a tavaszi szünetet, a családi programokat, az utazásokat és minden olyan eseményt, amelynek már biztosan tudjuk az idejét.

Így sokkal gyorsabban és tisztábban látjuk, mikor van szabadidőnk. Ha családi programot szeretnénk szervezni, könnyebb megtalálni a megfelelő időpontot, és az edzőknek is időben tudunk jelezni, ha valamilyen ütközés várható.

Persze tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy leírva hangzik. A családi naptár önmagában nem old meg mindent. Viszont a tervezésbe fektetett idő nagyon hamar megtérül, segít kialakítani a napi rutint, és kevesebb lesz az utolsó pillanatban felmerülő „ki hova megy?” típusú helyzet.

Logisztika: ki viszi, ki hozza?

Ha már látjuk az időpontokat, érdemes a helyszíneket is hozzárendelni, majd végiggondolni azt is, hogy mikor ki viszi és hozza a gyerekeket. Ki tud egyedül közlekedni? Mikor tud tömegközlekedéssel eljutni az edzésre? Mikor van még szüksége felnőtt segítségére?

Sok családban jól bevált, hogy a környéken lakó szülők egymás között egyeztetnek, és megosztják a fuvarokat. Nálunk például a napközbeni közlekedés már megoldható tömegközlekedéssel, az esti hazajutás azonban a ritkább buszjáratok miatt nagyobb kihívást jelent. Más családoknak pedig már az edzésre eljutás is komoly szervezést igényel, különösen akkor, ha az agglomerációból járnak be. Ilyenkor hatalmas segítség, hogy logisztikailag is számíthatunk egymásra.

És ennek nemcsak logisztikai előnye van. Kevesebb autózással csökkenthetjük a környezet terhelését, a közös utazások pedig közösséget is építenek. A gyerekek együtt utaznak, beszélgetnek, a szülők pedig megismerik és segíteni tudják egymást a mindennapokban.

Ne feledkezzünk meg a testvérekről!

Többgyermekes családban különösen fontos, hogy a családi naptárban ne csak a sportoló gyermek programjai jelenjenek meg. Mi történik akkor, ha az egyik gyerek versenyszerűen sportol, a másik pedig nem, vagy egészen más módon tölti a szabadidejét?

A sport könnyen magával hozza a maga természetes „reflektorfényét”. Edzések, mérkőzések, eredmények, tornák, utazások, sérülések, sikerek és kudarcok – érthető módon sok minden a sportoló gyermek körül foroghat.

De közben a testvér is ott van.

Neki is vannak programjai, sikerei, kudarcai, barátai, érdeklődési körei, és mindenekelőtt szüksége van arra, hogy érezze: ő is fontos. A testvérek között komoly feszültséget okozhat, ha az egyikük azt éli meg, hogy folyamatosan a másikra irányul a család figyelme. És ez nemcsak a nem sportoló gyermeket érintheti.

A sportoló gyermeknek is teher lehet, ha azt érzi, hogy mindenki őt figyeli, az ő eredményei körül forog a család élete, és neki kell „szolgáltatnia” a sikereket. A testvérben pedig közben kialakulhat egy fájdalmas érzés: „Én nem vagyok elég jó?”

Ezért a családi logisztika megtervezésekor ne csak azt kérdezzük meg, hogy mikor van edzés és mérkőzés. Azt is nézzük meg, hogy mikor jut külön figyelem minden gyermekre. Nem kell mindennek egyformának lennie. De mindenkinek éreznie kell, hogy számít!

Ne csak azt tervezzük meg, mikor van edzés!

Talán ez a legfontosabb. A családi naptárba ne csak a kötelező programok kerüljenek be. Legyen benne családi idő, pihenés, barátokkal töltött idő, és olyan délután is, amikor egyszerűen nincs semmi. Mert könnyű belecsúszni abba, hogy a szezon kezdetére a naptárunk megtelik: iskola, edzés, mérkőzés, különóra, utazás, tanulás. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden percünk be van osztva.

Az iskola fontos. A sport fontos. A fejlődés fontos. A versenyzés fontos. De a gyereknek nemcsak edzésre és mérkőzésre van szüksége, hanem szabadidőre is.

Ráadásul a szezon egy jó alkalom arra is, hogy a gyerekek egyre több feladatot vegyenek át a saját sportéletükből. Ne mi legyünk mindig a „családi taxi”, az edzéstáska felelősei, a meccsnaptár kezelői és az emlékeztető rendszer.

Az életkoruknak megfelelően adjunk nekik egyre több önállóságot. Mert a jó családi logisztika végső célja nem az, hogy mindent mi szervezzünk meg tökéletesen. Hanem az, hogy egy idő után a gyerekünk is tudja, hogyan szervezze meg a saját életét.

És ha mégsem sikerül tökéletesen?

Valószínűleg nem fog, és ez így van rendjén. Bármennyire is alaposan megtervezzük a hetet, lesz olyan nap, amikor minden a feje tetejére áll. Elhúzódik a munka, dugóba kerülünk, beteg lesz valaki, elmarad egy busz, vagy egyszerűen csak valami teljesen másképp alakul, mint ahogy a naptárban szerepelt.

Nem létezik tökéletes sportszülő. És nem is kell annak lennünk.

El lehet késni egy edzésről. Le lehet maradni egy edzésről. Előfordulhat, hogy valamit elfelejtünk. Nálunk például tavaly előfordult, hogy a történelem fakultáció miatt minden második kedden a gyerek körülbelül öt percet késett az edzésről. Jeleztük előre az edzőknek, hogy ez egy rendszeresen visszatérő, de átmeneti helyzet, és nem lett belőle probléma.

Persze egészen más, ha a késés vagy a hiányzás rendszeres figyelmetlenségből, felelőtlenségből adódik. De egy-egy alkalom, egy nehezebb hét vagy egy élethelyzet miatt bekövetkező csúszás még nem jelenti azt, hogy rosszul végezzük a dolgunkat. Ilyenkor az edzőket sem kell démonizálnunk, hiszen ők is emberek. Egy-egy ilyen helyzetet meg fognak érteni – különösen akkor, ha időben szólunk, és nem rendszeres figyelmetlenségről van szó. A kulcs az egyenes, őszinte, tiszteletteljes kommunikáció.

Szóval kedves szülők, és ezt most magamnak is mondom 😊 Ne feszítsük túl magunkat!

Mert lehet, hogy a tökéletesen megszervezett hét papíron jól mutat, de ha közben mindenki ideges, rohan és fáradt, akkor végül az egész család látja a kárát. Nem az a cél, hogy minden edzésre percre pontosan odaérjünk, minden meccset megnézzünk, minden programot tökéletesen megszervezzünk, és közben mindenki minden pillanatban elégedett legyen.

Az a cél, hogy együttműködjünk. Figyeljünk egymásra. Segítsük egymást. És közben maradjon időnk arra is, hogy egyszerűen csak család legyünk.