Áthidaló periódus
Áthidaló periódus – a fejlődési különbségek kezelése az utánpótlássportban
Személyes élménnyel kezdem ismét, hiszen nekem is van egy csodálatos kamasz gyermekem. Az edzők már jóval a korosztályváltás előtt figyelmeztettek minket szülőket: „A korosztályváltás után minden más lesz”. Tényleg nagyon kedvesen, többször, több fórumon elmondták. Én nagyokat bólogattam, és úgy éreztem, megértettem, mire készüljünk. Aztán jött a szeptember… Hofi Géza zseniálisan mondatával élve: „Felkészültünk a télre, de be kell valljuk, hóra nem számítottunk.”
Na, valahogy így voltam én is. Felkészültem a korosztályváltásra – legalábbis azt hittem. Arra viszont, hogy ennyire más lesz minden, nem számítottam (pedig az edzők tényleg mondták). Szerencsére van egy remek sport coach, mentáltréner a baráti társaságunkban, Rácz Krisztina, aki segített rendet rakni a fejemben. Amit tőle hallottam, most szeretném közkincsé tenni.
Fejlődési ütemek különbsége az utánpótlássportban
Az utánpótlássportban természetes jelenség, hogy a gyermekek különböző fejlődési ütemben haladnak. Vannak, akik korán akcelerálnak, tehát fizikai és biológiai értelemben előrébb tartanak, míg mások lassabban érnek be. A később akceleráló gyerekeknél a sikerek kevésbé érkeznek, kevésbé tudja megélni, főleg akkor, hogyha még a játék idejét sem úgy kapja vagy nem úgy tud játékban bizonyítani, mint korábban.
Ilyenkor nagyon fontos kérdés szülőként, hogy hogyan tudok én -szülőként- felülemelkedni ezen a helyzeten, tehát mennyire fontos számomra, hogy a gyerek sikeres legyen. Ilyenkor a szülők szerepe kulcsfontosságú! Az egyik legnagyobb kihívás, hogy ne a saját sikerélményünket akarjuk megélni a gyermek sporteredményein keresztül!
Az áthidaló periódus lényege
Amikor a gyerek kevesebb verseny, játéklehetőséget kap, kevesebb sikerben részesül, könnyen frusztrálódhat – a szülő is. Az első és legfontosabb lépés, hogy a szülő és az edző realizálja a helyzet természetességét. A gyerek „még kisebb”, „még nem tart ott” – vagyis egy átmeneti fejlődési szakaszról van szó, nem pedig végállapotról. A lényeg, hogy a helyzetet folyamatként értelmezzük, amelynek ez csak az egyik állomása. Ezt az időszakot nevezzük áthidaló periódusnak
Hogyan erősíthetjük a gyermeket ebben az időszakban?
Próbáljuk meg gyakorlatban kiemelni azokat a pontokat, amiket Ő megtett, Ő teljesített, és ez nem feltétlenül csak a sportpályán kapcsolatos teljesítések. Ilyenkor érdemes tudatosan kiemelni és megerősíteni azokat a területeket, ahol a gyerek sikerélményt élhet meg – akár a pályán, akár azon kívül. Lehet dicsérni az iskolai teljesítményt, a testvérnek nyújtott segítséget, vagy akár azt, ha a padon ülve figyel, szurkol és támogatja társait.
A kulcs az, hogy a gyermek önbizalma megmaradjon, és érezze: fejlődésben van, még ha éppen nem is ő a legerősebb, leghajlékonyabb, vagy leggyorsabb. Ilyenkor elő jöhetnek félelmek, például párharcokban, a labdáért való küzdelemben, ők egy kicsit úgy tűnik, hogy hamarabb feladják, kitérnek, nem mernek belemenni párharcokba. Ilyenkor az „én MÉG nem tartok ott” szemlélet sokat segít: a „MÉG” szó hangsúlyozza, hogy a helyzet átmeneti. A szülőknek és az edzőknek együtt kell működniük, ugyanazt kell mondaniuk, hogy a gyerek ne kudarcként, hanem természetes állomásként élje meg ezt az időszakot.
Eszközök a szülők és edzők kezében
Szülőként, edzőként sokat segíthet, ha megpróbálunk stresszoldó technikát tanítani pl. légzéstechnikát, -doboz légzés, háromszög légzés, átlégzés – vagy olyan mondatokat, önszuggesziókat, mantrákat kitalálni, meditációs zenét keresni, amelyek edzéseken és versenyeken/mérkőzéseken is átsegítik őket. És ezek a hétköznapi kamasz életükben is segítség lehet.
A sport nem csak a fizikai teljesítményről szól. Az, hogy valaki jól olvassa a játékot, képes motiválni másokat, vagy kitartással küzd, épp olyan fontos része a fejlődésnek, mint a gyorsaság vagy az erő. Ezeket a képességeket kell erősíteni az áthidaló periódusban – mert később ezek adják az alapot a továbblépéshez.
