Sport, kamaszkor, szexualitás

Tabudöntögető cikksorozattal érkezünk, amelyet a Sport és Lélek – Sport-pszichoterápiás Egyesülettel közösen készítettünk. A Sportszülőség receptje oldaláról mi tesszük fel a kérdéseket, Dr. Csenki Laura, Goschi Gabriella és Dr. Pálvölgyi Ágnes pedig szakmai tapasztalatukkal és nyitottságukkal válaszolnak.

Hosszú és mély beszélgetéseken vagyunk túl – több alkalommal találkoztunk, és még folytatni is fogjuk –, mert a téma rendkívül összetett és aktuális. Egyetlen cikkben lehetetlen lenne minden fontos kérdést körbejárni.

Hogy pontosan miről szól ez a sorozat, és milyen érzékeny, mégis megkerülhetetlen témákat fogunk boncolgatni, abból ízelítőt ad bevezető írásunk.

A kamaszkor minden gyerek életében tele van változásokkal, testileg, lelkileg és érzelmileg is. A sportoló gyerekek ebben sok szempontból ugyanúgy fejlődnek, mint kortársaik, számukra is fontos a barátokkal töltött idő, a testük változásainak megélése, és az, hogy elkezdik felfedezni és megélni a saját szexualitásukat.

Ugyanakkor a sportos közeg sajátos helyzeteket teremt. A gyerekek sok időt töltenek együtt edzéseken, edzőtáborokban, az öltözőben, a pályán – olyan helyzetekben, ahol a test jelenléte és a testi közelség természetes. Ezek a mindennapi szituációk a csapathoz tartozás érzését, ugyanakkor néha bizonytalanságot is kelthetnek, mert a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék az érzelmi és testi közelséget, a saját határaikat és a kortárs kapcsolatok intenzitását.

A sport tehát egy olyan különleges szocializációs tér, ahol a test, a lélek és az érzelmek szoros egységben jelennek meg, de erről a legritkábban veszünk valójában tudomást és csupán a testet állítjuk minden élmény és magyarázat fókuszába. A cikksorozatban azt mutatjuk meg, hogy miben hasonlítanak a sportoló kamaszok attitűdjei a kortársaikéhoz, és miben térnek el tőlük – különösen a testi közelség, a versenyhelyzetek és az érzelmi kötődések szempontjából.

Ez a bevezető segít nekünk abban, hogy a későbbiekben részletesebben beszélhessünk arról, milyen támogatásra van szüksége a gyereknek, és hogyan segíthetjük szülőként, hogy a sport élménye biztonságos és minden értelemben fejlődést támogató legyen.

Miért sajátos közeg a sport? Mennyiben jelentenek más szocializációs teret a gyerekek és kamaszok számára, mint az iskola vagy más közösségek?

A sport közege alapvetően különbözik minden más szocializációs közegtől, amelyben a gyerek vagy serdülő fejlődik. A sport, a mozgás által a test működése, funkcionalitása, megjelenése és változása sokkal jobban előtérben van, mint pl. az iskolai vagy akár a családi közegben. Gondoljunk csak bele! Még biológia órán is csak ül a gyermek egyedül egy padban, okosan figyel és jegyzetel. Ezzel szemben edzésen minden porcikájában érzi, hogy a teste hogyan fárad, hogyan feszül és mit tud vele és általa megvalósítani, miközben szinte minden pillanatban valamilyen módon hozzáér társaihoz.

A sportoló gyerek viszonya a saját testéhez természetszerűleg alakul át. A kamaszkori változások (szülőkről való leválás, kortárs kapcsolatok felerősödése, nemi identitás és szexuális orientáció kialakulása, identitáskeresés) a sportoló fiatal számára is kihívást jelentenek. Míg a civil közegben ez a változás leginkább a kamasz ritmusában zajlik és a környezetet „használja” a fejlődéshez, addig a sport közege sok szempontból zavarja meg és össze a folyamatokat, hiszen itt leginkább az intenzív környezeti hatásoknak van kitéve a kamasz, miközben a saját belső folyamatainak fókusza mindig háttérbe van szorítva. Hiszen, a test a teljesítmény eszköze, erre kap minden edzésen visszajelzést, minden edzésen megtapasztalja a képességeit, a határait. Ha a sportközeg inkább teljesítmény-, mint fejlődésközpontú, akkor a teljesítmény érdekében a fejlődő gyerek vagy serdülő idővel háttérbe szorít minden testhez kapcsolódó érzetet és érzelmet, egyre inkább tárgyként tekintve arra.

A sportközeg hatása nemcsak a gyerek saját testét, hanem a másik testéhez való viszonyt is átalakítja. A sportban a másik fél testi közelsége megszokott, máshol vannak, és sok esetben máshogy értelmezendők a testi határok. Egy kosárlabdázó lány elzáráskor pl. teljes testfelületével ér hozzá az ellenfélhez. Egy focista lány „mellel veszi le a labdát”. Egy vízilabdás fiú lerángatja a játékos fürdőgatyáját és közben „megmogyorózza”, hogy ne tudjon jól figyelni a passzra és hibázásra kényszerítse ellenfelét. Egy tornász, úszó, stb számára az edzői „nyújtás”/érintés sokszor fájdalommal jár, ami tudattalanul áthangolhatja a felnőtthöz való érzelmi viszonyulást. Egy eredményközpontú sportközegben ez a jellegzetesség fokozottan kiszolgáltatottá és védtelenné tudja tenni a sportoló gyerekeket, fiatalokat. Míg egy gyerek- és fejlődésközpontú közeg a sport ezen specifikumait kiválóan tudja alkalmazni: egyéni szinten a testtudatosság, csoportszinten a kohézió, egymás kölcsönös tisztelete fejlesztésében.

A sport természetes módon jár együtt testi közelséggel, közös öltözéssel, zuhanyzással, edzőtáborokkal. Ez hogyan befolyásolja a gyerekek testképét, szexuális fejlődését és személyes határainak alakulását?

A testünkkel való kapcsolat, a pozitív testkép, és a testtudatosság kialakítása szempontjából a legjobb eszközünk a mozgás, és a sport. Ezért, ha egy testtudatos, pozitív, fejlődésközpontú sportközegben fejlődik a gyerekünk, akkor a sport által ezek a területek egészségesen, sőt, jobban tudnak fejlődni, mint a kortársaknál. A saját test és mások testének tisztelete, határainak fontossága és védelme a sport és a sportolás fontos része.

A serdülőkori hormonváltozások következményeként a testhez és szexualitáshoz való viszony változik. Egy kamasz teste szinte napról napra változik, és egy sportoló kamasz ezt a változás nem csak a test alakjában, hanem a funkcionalitásban is azonnal észreveszi. A teljesítménye az edzéseken és a versenyeken sokkal bizonytalanabbá és ingadozóbbá válik, hiszen a megszokott mozgásformák másképp működnek nap-nap után. Gondoljunk csak bele, hogy egy labdajátékos mérkőzés előtt 2 nappal már nem vág körmöt, mert a köröm hossza befolyásolja a kosárra dobás vagy kapura lövés pontosságát. A változó test (pl. lányoknál a zsírszövet-izomszövet arányának változása, fiúnál a végtagok hosszának növekedése) mellett tehát, ez a változó teljesítmény természetes. Hiszen minden változtatja a mozgáskoordinációt, állóképességet stb. amik nagymértékben és összességében befolyásolják a teljesítményt. Sokszor előfordul, hogy az edzők ebben az életkorban azzal keresik meg a sportpszichológust, hogy a sportolójuk teljesítménye, ami egészen ez idáig kiegyensúlyozott volt, most egyszerre kiszámíthatatlanná válik. A külvilágnak erre a változékonyságra való elfogadó és normalizáló, megerősítő reakciója nagyon fontos!

A hormonális változások a szexuális érdeklődés növekedéséhez is vezetnek. Ebben nagy egyéni különbségek lehetnek, ugyanabban az életkorban is. A sportközegben sokkal kitettebb a gyerek a test látványának, közelségének, és míg a sportpályán ez jól szabályozott, az öltözőben talán pont ezért, már kevésbé. Ráadásul, felhívjuk a figyelmet, hogy ebben a térben a kamaszok többnyire magukra is vannak hagyva, felerősítve a túlszabályozott edzés előtti és utáni túlságos feloldódás lehetőségét. Éppen ezért minden edzőnek „kötelessége” az öltözői ellenőrzés a biztonság megteremtése és fenntartása érdekében!

Az öltözői légkör nagyon meghatározó lehet. Ott alakulnak ki azok a beszélgetések, poénok, megjegyzések, amelyek szintén formálják a testhez, a szexualitáshoz, az intimitáshoz való viszonyt. Ez is egy olyan mindennapos rutin, ami iskolai környezetben nem tud ilyen mélységben kialakulni. Az edzőtáborok/versenyek is speciális, összezártabb helyzetek, sokszor kényszermegoldásokkal. Előfordulhat pl., hogy a szobakiosztások nem ideálisak. Belegondoltunk-e valaha, hogy milyen az érzelmi szinten, amikor két azonos nemű kamasz gyermek franciaágyas szobába kerül vagy esetleg egy többágyas szobában fiúk és lányok együtt alszanak? Ezek többnyire nem szándékos helyzetek, mégis hatással lehetnek arra, hogyan élik meg a kamaszok az intimitást, a privát szférát, illetve a személyes határok tiszteletben tartását.

Az említett, máshol elő nem forduló helyzetek miatt a határok tanítása a sportoló gyerekeknél kulcskérdés. A sportban természetes a testkontaktus (sportoló-sportoló, edző-sportoló között), épp ezért nagyon fontos, hogy a fiatalok megtanulják megkülönböztetni a szakmai érintést a személyes, intim érintéstől.

A sport egyszerre tudja erősíteni az önbizalmat és növelni a kiszolgáltatottság érzését is. Mitől függ, melyik irány érvényesül?

Meghatározó, hogy a sportközeg fejlődésközpontú vagy inkább eredményorientált. Egy fejlődésközpontú közegben a támogató, megerősítő, de ugyanakkor motiváló és inspiráló felnőtt hozzáállás egymás tiszteletén keresztül építi az önbizalmat, és a csapatkohéziót, valamint a rivalizáció szabályozásán keresztül csökkenti a kiszolgáltatottságot. Egy eredményorientált közegben a teljesítmény és az elvárások alá rendelődik a test és a lélek működése is, mely kiszolgáltatott, és kontrolvesztett állapotot hozhat létre. Ebben a légkörben nehéz a sportolónak önmagának is a saját egyéni szükségleteire, fejlődésére és határaira koncentrálnia. A teljesítménykényszer sokszor háttérbe szorítja az érzelmi szükségleteket is. A sportolók megtanulják elnyomni a testi érzeteiket és az érzelmeiket (pl. a fájdalmat, a fáradtságot). A versenyhelyzetek, az eredményorientáltság, az állandó megmérettetés olyan stresszt jelenthet, amely hatással van a kapcsolatokra, az önértékelésre, a saját testtel való viszonyra, és a szexualitás megélésére is.

Az edzői elvárások és kommunikáció, a testtel kapcsolatos megjegyzések, a határok kezelése mind hatással vannak arra, hogyan alakul a fiatalok testképe és szexualitáshoz való viszonya.

A szülők szerepe szintén nagyon fontos. Sokszor nehéz számukra, hogy hogyan beszéljenek ezekről a témákról, különösen, ha a sport világában olyan helyzetekkel találkoznak a gyerekek, amelyek számukra is ismeretlenek.

A prevenció és az edukáció ebben a témában kiemelten fontos. Nemcsak a sportolók, hanem az edzők és a szülők számára is!

 

Egy kis segítség hogyan támogassuk a gyermekünk testi és érzelmi határait a sportban:

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy legyen egy olyan felnőtt, akihez fordulhatnak, ha valami kényelmetlen vagy zavaró történik velük az öltözőben, edzésen, vagy egy versenyen. Fontos, hogy a gyermek érezze: meghallgatják, nem ítélik el, és számíthat ránk, ha határátlépés történik – legyen az a szoba kiosztása, az öltözőben átélt túlkapások, vagy ha valaki úgy ér hozzá, ahogy ő nem szeretné. A bizalmi kapcsolat kialakítása nem csak akkor segít, ha már probléma van, hanem megelőzi a félreértéseket és a felesleges bizonytalanságot: ha a gyerek tudja, hogy nyugodtan elmondhatja, mi történik vele, kevésbé alakul ki félelem vagy rossz érzés a saját testével, határaival és szexualitásával kapcsolatban.

Adjunk értelmezési keretet és tanítsuk meg a gyerekeknek kezelni testi-lelki határait

• Magyarázzuk el, hogy a sportban az érintés és a testi közelség (pl. kontakt sportágak, labdajátékok, vagy sportmozgás tanítása közben) gyakran része a játéknak, edzésnek.
• Normalizáljuk a szoros barátságokat: az érzelmi és testi közelség nem jelent szexuális érdeklődést, mégha a gyereknek úgy is tűnik.
• Beszéljünk arról, mi az, ami valóban sérti a határokat, és mi az, ami a sport természetes része. Segítsünk neki abban, hogy felismerje, a kényelmetlen közeledést.
• Bátorítsuk, hogy nyugodtan jelezze nekünk és másoknak is, ha valaki bármilyen szempontból túllépi a határait.
• Mutassuk meg, hogy a nemet mondás joga természetes, és nem jár szégyennel.

 

 

Érzelmileg támogassuk és adjunk megerősítéseket

• Tudatosítsuk: a sportközegben átélt zavarok és feszültségek természetesek.
• Legyünk elérhetők, hallgassuk meg a gyermek érzéseit, segítsünk feldolgozni a helyzeteket.
• Erősítsük az önbizalmát és a biztonságérzetét: így könnyebben kiáll saját határaiért, és jobban tudja élvezni a sportot.
• Biztosítsuk róla, hogy az őszinte kommunikációnak nem lesz hatása a sportolói karrierjére.

Biztonságos környezet kialakítása edzőtáborban és versenyeken

• Már az edzőtáborba/versenyre indulásnál jelezzük az edzőnek, hogy a szoba beosztásnál figyeljen arra, hogy gyermekünk ne kerüljön vegyes szobába, vagy francia ágyas szobába. Ha nincs más megoldás, kérjünk pótágyat a szobába, hogy a gyermek ne érezze magát feszélyezve, és nyugodtan, pihenten tudjon készülni a megmérettetésre.
• Az öltözőkben történteket szülőként nehéz közvetlenül ellenőrizni. Ha azonban a gyermekünktől olyan visszajelzést kapunk, hogy bántalmazás vagy szexuális visszaélés történt az öltözőben, azt azonnal jelezzük az edzőnek, hogy megtehesse a szükséges lépéseket. Szülőként azt is kérhetjük, hogy az edző időnként, szúrópróbaszerűen látogassa ezeket a helyiségeket, ezzel is segítve, hogy hasonló esetek megelőzhetők legyenek.
• Ha a jelzések ellenére sem történik változás, a szülő forduljon a szakosztályvezetőhöz vagy a klubvezetéshez.